1992-ban egy gyerekkori álom valósult meg Nagy Róbert életében. A Bécsi Filharmonikus Zenekar tagjának lenni megtisztelő kiváltság, melyet a 2005-ben megszerzett szólócsellista pozíció koronázott meg. Hosszú és izgalmas út vezetett Makótól Bécsig, a szülővárostól a zene egyik fellegváráig.
Első élmények
Az első csellóórákat Makón 7 évesen kapta, hamar megmutatkozó tehetségét 13 éves korától már a budapesti Zeneakadémián bontakoztatták ki mesterei, Onczay Csaba és Perényi Miklós. Tanulmányai és az első versenygyőzelmek mellett pályájának meghatározó élménye volt a Claudio Abbadoval folytatott közös munka 1987-től, a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar szólócsellistájaként. A zenekari játék ettől kezdve állandó része lett életének.
További állomások
A budapesti diploma és a bécsi Zeneakadémián - Wolfgang Herzer osztályában - folytatott tanulmányok után további impulzust jelentett az alsó-ausztriai Tonkünstler zenekar szólócsellista állása. Az itt töltött két év (1990-92) tapasztalata végleg megalapozta zenekari pályafutását. Még közelebb került a célhoz 1992-ben a bécsi Staatsoper zenakari tagságával.
Célba érve
A Bécsi Staatsoper zenekara, más néven a Bécsi Filharmonikusok tagjakánt Nagy Róbert a világ összes jelentős hangversenytermében közel 1000 koncerten játszott, a zenei élet vezető karmestereinek irányításával. 13 év elmélyült zenekari munka után egy nemzetközi megmérettetésnek vetette alá magát, hogy szólócsellista pozícióba kerülhessen.
